Pálffy Pál

Születtem 1956-ban Kolozsvárott.
Testnevelő tanár, volt válogatott sportoló, atléta.

Sportolói pálya

Egész sportpályafutásom, kiskorban kezdődött, amikor mint minden egészséges kisgyerek, naphosszat a szabad levegőn töltöttük a napot, ha esett, ha fújt. A mindennapos mozgás volt a lételemünk, télen is, meg nyáron is. Ahogy visszaemlékszem, mindenféle sportágat kipróbáltunk, s még versenyeztünk is, anélkül, hogy bármilyen szabályt, vagy technikát ismertünk volna.

A szervezett sporttal, 10 éves koromban találkoztam, mikor az általános iskolába a majdani osztályfőnökünk jött magyar gyerekeket tóborozni, a Bălcescu Liceum, magyar nyelvű sporttagozatára. Ott találkoztunk először igazi sportpályákkal és igazi testnevelőkkel. Az itteni négy év és az azt követő szintén négy év, amit a magyar nyelvű sport osztály áthelyezése miatt, a 11-es számú (ma Báthory) Liceumban töltöttünk, meghatározó volt későbbi életünkben. A kicsengetési kártyánkra, az addig tanított tanárok majdnem fele testnevelő volt. Ezért, nagyon sok testnevelő tanár és versenysportoló került ki közülünk.

Az iskolában atlétikát, tornát és röplabdát oktattak nekünk, heti több alkalommal, ami mindennapos sportolást tett lehetővé. Persze, tanulni is kellett, mi sem bizonyítja jobban, hogy közülünk sok orvos, mérnök, tanár, színész, közgazdász került ki, akik szerte a nagyvilágban megállják helyüket.

A 11-es Líceum atlétái az iskolában és edzőtáborban

A sport, mindenképpen központi helyet foglalt el életünkben. Általában mindenevők voltunk, ami azt jelentette, hogy olvasmányainkban, híres sportolókról olvastunk, napi hírekben pedig a sportújságot szinte betéve tudtuk. Felejthetetlenek, a hétfő délelőttök, amikor szünetekben összegyűlve, a hétvége történéseit beszéltük meg. Természetesen, azokról a versenyekről esett szó elsősorban, amelyeken mi vettünk részt. Itt töviről-hegyire átbeszéltünk minden mozdulatot, de szó esett bírókról, ellenfelekről, no meg persze, utazásokról is.

Később, engem egyre inkább az atlétika érdekelt. Első lépéseim tétovák voltak és későn érő típus lévén, el is tanácsoltak a sport iskolából! Vass igazgató jóindulata és egy vakbél műtét megmentett, úgy, hogy maradhattam. Később egyre jobban mentek a dolgok, de az igazi teljesítmény csak 12-es koromban kezdett jönni. Az is igaz, hogy egyenletes teljesítmény mellett is kell egy kis szerencse olyankor, amikor az ellenfelek is hasonló szinten vannak. Első érmemet, az ifi országos bajnokságon szereztem, ahol 110m gátfutásban, 3. lettem. Az út, hosszú volt és rögös. Killyéni Péter irányításával dolgoztam. Több számban is versenyeztem, míg eljutottam a gátfutásig. Természetesen, nem volt hiábavaló a sok próbálkozás sem, mert sok tapasztalatot szereztem egyfelől, másfelől meg sokoldalúbbá váltam, ami nagy előny a mindennapokban is. A gátfutást, 400m-en kezdtem, de amikor technikát tanultam, mindig a 110m-es vonalra tettem a gátakat. Pár edzés után kiderült, hogy a lépések kijönnek, úgy hogy ki lehetne próbálni versenyen is. Bejött! Egy sikeres felvételi és a katonai szolgálat után, a k-vári egyetem klubjában folytattam pályafutásomat. Az U-nál, Dr Arnaut Ioan lett az edzőm, akivel 8 évig dolgoztunk együtt. 1977-től sokszoros országos bajnok voltam szabadtéren és fedett pályán egyaránt. Számos nemzetközi versenyen szereztem ezüst és bronzérmet. 7 évig, válogatott kerettag voltam. Legkiemelkedőbb eredményem, az 1981-es bukaresti Universiadé ezüstérme. Több országos csúcsot is javítottam és 1979 óta, sportmester vagyok. Ezen eredményeket, a fent említett edzőkön kívül, sok más nagyszerű sportembernek is köszönhetek, akik közül egyet emelnék ki, Sőtér János érdemes edzőt, aki a válogatottbeli edzéseimet egyengette.

Tanári pálya

Főiskolát 1979-ben végeztem K-várott. Tanári pályám szintén kacifántos volt, ugyanis több helyen is dolgoztam, rövidebb hosszabb ideig. K-vár, zárt város lévén, nemigen várt haza. Rövid ideig dolgoztam a K-vári Atlétikai Klubnál, majd 1986-tól, a KMSC-nél voltam atléta edző. 1990-óta, M-országon élek családommal. Testnevelő vagyok, a bátaszéki II. Géza Gimnáziumban.