Schenker - Ozoray Lajos


Schenker - Ozoray Lajos életrajzát a Kolozsvári Piarista Öregdiákok 1992-ben megjelent évknyvéből vettük át.

Iskolánk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mintegy két évtízeden keresztül olyan kiváló testnevelő tanára volt, mint Schenker Lajos. Az 1923-24-es iskolai évben mint a világháborút végig küzdött őrnagy került intézetünkhöz. Kedveltté és magas színvonaluvá fejleszette a testnevelést...

Hadapródiskolai tanulmányai során Schenker Lajos kitűnt a kötelező tantárgyak közül a vívásban. Testvérbátyja, Zoltán, aki különben világhírű vívó, olimpiai és magyar országos bajnok volt, nagy hatással volt rá, és így technikailag elsőrendű vívó lett. Gondosan tanulmányozta ellenfeleit, technikai előnyeiket és fogyatékosságaikat, és hidegvérrel használta fel tapasztalait. Számtalan versenyt nyert, és nagy nemzetközi versenyeken előkelő helyezést ért el.

Az első világháborút mint aktív tiszt harcolta végig. A galíciai harcokban orosz fogságba került. Egy szibériai fogolytáborból megszökött, majd Japán és Indokinán keresztül sikerült hazajutnia. Amikor iskolánkhoz került, a huszas évek elején, az iskolai testnevelés még gyermekcipőkben járt. Kiváló érzékkel és megérzéssel nyúlt a középiskolai tornaoktatás problémáihoz, mintegy megelőzve korát, odaadó gondossággal törekedett, hogy a tanuló ifjúság testnevelése méltó helyet foglaljon el az iskolai oktatásban.

Megszervezte az évvégi tornavizsgákat, amelyek mintegy két évtízeden keresztül az egyes iskolai évek évzáróinak fénypontjai voltak. A tornavizsgákra való felkészülést már az illető iskolai év kezdetén beindította, és erre alapította az egész évi tornaoktatást. Pontos és részletes szabadgyakorlatokat dolgozott ki, amelyeket az év folyamán betanított a tanulóknak.

Torna-oktatási módszere a serkentő, dinamikus, produktív, nagy fegyelemre nevelő módszer volt. Óráin az osztályt felosztotta csoportokra, és ezeket az osztály legjobb tornászai irányították az ő ellenőrzése alatt. A tornaóra mindig énekes felvonulással kezdődött. Az akkori időkbeli Kolozsvár tornatanárai közül sokan látogatták óráit tapasztalatszerzés céljából.


A Római Katolikus Gimnázium tanári kara a 30-as években.
Jobbról az ülők között az első Schenker Lajos.

Iskolánk volt tanulója, aki maga is jó tornász volt, Geltch Lajos a következőképpen emlékszik vissza Schenker tanár úrra: "Az 1933-34-es iskolai évtő kezdve mint kis diák ismertem meg és kedveltem meg Schenker tanár úrat és a torna órákat. Mint előtornász az én osztályomban betanítottam az előírt é szabadon választott tornagyakorlatokat a tanár úr utmutatásai alapján. Feleltem a tornaszerekért és a tornateremi fegyelemért a többi osztályok éltornászaival egyetemben. Külön élmény volt az egész évi felkészülés eredményeként az iskola tornavizsgája, amely iskolánk udvarát minden iskolai év végén szinültig megtöltötte szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sporttársakkal. A tornavizsga felvonulással kezdődött, és a közös szabadgyakorlatok pontos és összevágó végrehajtása a tanulók fegyelmezettségét és jó szellemét dícsérte. A szabadgyakorlati osztályversenyben a legjobb osztály elnyerte a Schenker Lajos tanárúr által adományozott "Ezüst-kupa" vándordíjat. A szertorna, atlétikai és vívó számok a tanulók szép felkészültségéről tanúskodtak, de voltak ügyességi, erőt és rugalmasságot igénylő bemutatók, mint az osztályok közötti kötélhúzás, bicikli lassúsági verseny és más játékszerű versenyek. A díjnyerteseket éremmel, a tréfás számokban elért eredményeket pedig édességgel jutalmazták."...

Kiváló vívó-mester-oktató volt, és nagyon sokat tett Erdély és az ország vívósportjának a fellendítéséért. Nemcsak a kolozsvári, de a vásárhelyi és bukaresti vívókat is oktatta. Évtízedekik vívóoktatója volt a Kolozsvári Atlétikai Klubnak, és már 1929-ben "Schenker Lajos" vívó kupa" versenyt rendeztek...


Az 1932-es "Schenker Lajos" kupán győztes KAC csapat


1941 őszén vonult nyugalomba, de az 1946-os tanévben a nagy tanerőhiányra való tekintettel még tanított. Ezután csak a vívás oktatásával foglalkozott, majd hosszú ideig, halála bekövetkeztéig ágyban fekvő beteg lett.

Nagyváradon a családi sírba helyezték örök nyugalomra."
(Reisinger László, Kosztin Péter)