A testnevelő tanárok képzése az 1870-es évek elejére tehető, amikor elkezdődik a "tornatanítók" felkészítése az iskolai testnevelésre.
A kultuszminiszter 1871 július 5.-én kelt 11913-as rendelete alapján elhatározzák a tornatanítók képzéset és vizsgálati rendjét. Ezt a képzést a Nemzeti Torna Egylet végzi, az első képesítő oklevelét Horváth Ignác 1876-ban szerzi meg.
Ezen kívül a Budapesti Torna Egylet és a Budai Állami Tanítóképezde is foglalkozik tornatanítói minősítéssel. A MTE 1923 jun. 13.-ig 2512 oklevelet ad ki, miután elkezdődik a Testnevelési Főiskola kora.
Az 1868. évi XXXVIII t-c szerint elrendelték a kötelező Népiskolai (polgári és tanítoképezdékbeli) tornaórákat, 1883-ban XXX t-c a gimnáziumi oktatás közé veszi fel a testgyakorlatokat, majd kiterjeszti a reál iskolákra is.
Kevés lévén a hivatásos tornatanító, szívesen vették, ha tanárok is válalkoztak a tornatanítói teendők ellátására.
A torna oktatásával párhuzamosan elkezdődik a mozgással járó játékok, sportversenyek, tornaversenyek rendezése.
1890-től miniszteri rendelet születik az ifjúsági tornaversenyek rendezéséről. Néhány helyen a tantesület engedélyezi a fiúknak a szabadtéri játszótárságok alakítását. Ennek ősi múltja van református kollégiumok sportéletében.
Kerületi tornaversenyeket rendeznek. Ilyen az 1894.szeptember 22.-én Kolozsváron rendezett tornaverseny, amelyen 13 tanintézet 433 tanulója vesz részt, képviselteti magát: Arad, Csíksomlyó, Nagyenyed, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Temesvár és Kolozsvár. Kolozsvárt az Unitárius Főgimnázium 30, Ev. Református Kollégium 35, Római Katolikus Fogimnázium 37, Állami Tanítóképezde 40 tanulója képviselte. A versenyt egy 200 x 70 m-es pályán bonyolították le és szabadgyakorlatok, rendgyakorlatok, futások, szabadgyakorlatok, súlylökés és kötélhúzás szerepelt a vetélkedőn. A verseny végén elismerésben részesítették Albert Károly kolozsvári tanárt, aki a versenyt rendezte.
A tornatanítók egylete a MOTTE volt, akik javaslatokat terjesztettek fel a minisztériumnak, valamint oktatási célra több kézikönyv megírására buzdítottak. 1882-ben javasolta, hogy a tornatanítókat a rendes tanárok közé sorolják, a középtanodai ifjúság hetente 3 órán át részesüljön rendes tornatanításban.
- kimondja, hogy az összes elemi iskolák tornázási tanításában osztálytornázás behozatala s a tornatermek s tornahelyiségek ezen célra való felszerelése feltétlenül szükséges
- 1883-tól elrendeli a szabadgyakorlatok műszavainak megállapítását, majd 1885-től az előtornászok képzését
Több kézikönyv jelenik meg, melyek közül megemlíthető:
- Enger Adolf: Módszertani és gyakorlati vezérkönyv a népiskolai fi és leány- tornázáshoz, tornataítók, tanítók s képezdei növendékek számára (1889)
- Zsingor Mihály és Maurer János, Tornaműsortár (1887)
- Maurer János: A rendes tornázás története és módszertana (1889).
A testnevelői tanárképzés a XX. század huszas éveiben felsőoktatási intézményesítés útjára tér, európai mintára megalakul a bukaresti testnevelési főiskola (INEF) (1922. december 1.), valamint a budapesti Magyar Királyi Testnevelő Főiskola (1925).
Ezek célja a testnevelő tanárképzésen kívül a szakedzői képzés is.